Kevés olyan rendező akadt a 21. században, aki a pénztároknál és a kritikusoknál is olyan sikereket ért volna el, mint Christopher Nolan. Több, mint 25 éves rendezői, produceri és írói pályafutását elnézve egyre inkább foglalkoztat a kérdés, mitől lehet, egy produkciót Nolan-filmnek tekinteni és melyek a Nolan-féle sajátos filmnyelv közös jellemzői. Míg más rendezőket össze lehet kötni egy-egy műfajjal, témakörrel, addig ezt az ő esetében látszólag nehéz megtenni, ugyanis szinte műgyűjtő módjára több filmes zsánerben elkészítette a saját verzióját. Csak, hogy pár példát említsek a Tenet volt a Nolan-féle James Bond mozi, a Batman trilógiával megalkotta a saját szuperhősfilmjeit, a Dunkirkkel a háborús filmek műfajában is beírta a nevét, de kipróbálta magát steampunkban és psycho-thrillerben is. A soron következő Oppenheimer mozival pedig egy életrajzi darab is bekerül a kollekcióba. Mivel kifejezetten egy karakterközpontú drámára lehet számítani így én is elsősorban karakteranalízis szempontjából vizsgálom azt, hogy eddig mik voltak a Nolan-i alkotások közös jegyei. Ehhez pedig az általam tartott négy legfontosabb filmjének főhőseit fogom segítségül hívni név szerint Leonard Shelby-t a Mementóból, Robert Angier-t és Alfred Borden-t a Tökéletes Trükkből, Dominick Cobb-ot a Eredetből és Joseph Cooper-t az Interstellarból. Talán mondanom sem kell, de a biztonság kedvéért megjegyzem, hogy a terjedelmes poszt spoilereket tartalmaz.

Nolan hozzáállása a karakteralkotáshoz:

"The young man or woman writing today has forgotten the problems of the human heart in conflict with itself which alone can make good writing because only that is worth writing about, worth the agony and the sweat."
- William Faulkner

         Az irodalmi Nobe-díjas William Faulknertől származik az idézet, hogy az egyetlen dolog, amiről érdemes írni az az emberi szívnek az önmagával való küzdelme. Nolan történetei szintén az ember ellentmondásos természetét dolgozzák fel. Cselekményei központjában is az önmagával birkózó hős áll és annak szubjektív valóságérzékelése. Bár művei eltérőek bizonyos közös jellemzőik mégis akadnak, melyek általánosságban leírják a Nolan-i főhős karakterútját, ez az út pedig a következő fázisokon vezet végig: a szeretett nő elvesztése, identitáskrízis, rögeszmék által hajtott megszállottság, amely gyakran  önbeteljesítő jóslatokokhoz vezet, önelidegenedettség, önfeláldozás és a szeretett nő újra megtalálása.

 A szeretett nő elvesztése.

„How could you understand? Do you know what it is to be a lover? To be half of a whole?”
- Mal,Inception

A szeretett nő elvesztése a paradicsomból való kiűzetést szimbolizálja. A harmónia felbomlását, a rémálmok, rögeszmék kezdetét melyek a főszereplőket végig kísértik az útján. Ehhez az eseményhez jellemzően tartozik egy rejtély is– általában valamiféle főbűn-, ami csak a történet végén kerül megvilágításra.

    Leonard számára a felesége megerőszakolása és elvesztése szolgáltat motivációt arra, hogy magányos nyomozásba kezdjen az elkövetők megtalálására.
A Tökéletes trükkben a bűvészek halálos rivalizálásának kezdete Julia halálához köthető, amiért Angier Bordent hibáztatja.
Mallorie halála után Cobb száműzetésbe kényszerül és gyerekeiket hátrahagyva kénytelen elmenekülni.
Míg az Interstellarban három szinten is megjelenik az elveszített nő egyrészt az egyre élhetetlenebb bolygóra tekinthetünk úgy, mint haldokló Föld Anyára, Cooper feleségének a halála mutat rá arra, hogy az emberiség elfordult a technológiai fejlesztésektől, de legfőképp az Apa-lánya vonalon Murph-el kapcsolatban érvényesülnek a szeretett nő elveszítésével kapcsolatos motívumok.

    A nő olyan, mint egy leszakított lélekdarab, mely nélkül a központi szereplők megcsonkítottnak érzik magukat. Csupán jelképes formában tudják tartani vele a kapcsolatot. Leonard, szerelme egykori tárgyait őrizgeti, Angier kezdetekben a Juliától kapott Nagy Danton névhez ragaszkodik később a felesége halálában szerepet játszó vizesláda is kulcsfontosságúvá válik a mutatványaiban, Cobb feleségének a totemét használja, míg az Interstellarban Cooper hagyja otthon az óráját Murphnek ezzel jelezve, hogy kapcsolatuk az időn túl nyúlik.

Identitáskrízis:

„He came in to demand an answer and I told him the truth. That I have fought with myself over that night, one half of me swearing blind that I tied a simple slipknot, the other half convinced that I tied the Langford double. I can never know for sure." -Alfred Borden, The Prestige

A magasztos ambíciók és a család közötti ellentét többször visszatér a Nolan-i történetekben akárcsak a kreált fantáziavilág és a valóság konfliktusa. Nem véletlen, hogy a Nolan-i történetekben oly gyakran előkerülnek a tükrök és képmások melyek karakterek belső küzdelmeire reflektálnak.

 Shelby egy saját fantáziavilágot kreál magának csak, hogy ne kelljen szembenéznie tragikus múltjával.
 A bűvészek vetélkedésük során folyamatosan cserélgetik szerepeiket a magánéletben és a színpadon egyaránt. Borden és ikertestvére ugyanazt a személyazonosságot használják, de természetüknél fogva mindketten más habitusúak, ami kapcsolataikban konfliktusokat idéz elő, ennek köszönhetően mindketten elveszítik a kedvesüket. Angier már a történet elején elmondja, hogy álnevet használ, hogy ne hozza szégyenbe családját színpadi ambícióival. A történet során többször ellentétbe kerül hasonmásaival, amit jelképes formában szintén felfoghatunk egyfajta önképzavarnak.
Cobb és szerelme Mal az álomvilágban Istenként funkcionálnak és az emlékeikből egy saját várost építenek fel, ami viszont veszélyezteti, szülői szerepeik megélést a valóságban.
Míg Cooper számára kezdetekben a legnagyobb problémát az jelentette, hogy képzett pilóta és mérnök létére egy technológiától elfordult társadalomban kell élnie és földműveléssel kell foglalkoznia. A történet előrehaladtával az emberiség megmentéséért folytatott expedíciója ütközik a családi kötelékekkel.

 Ez a fajta identitáskrízis végül mindig tragédiába torkollik, ami jellemzően a szeretett nő elvesztésében manifesztálódik, amely trauma előbb rögeszmékhez majd megszállottsághoz vezet.

 Rögeszmék:

„What is the most resilient parasite? Bacteria? A virus? An intestinal worm? An idea. Resilient... highly contagious. Once an idea has taken hold of the brain it's almost impossible to eradicate. An idea that is fully formed—fully understood—that sticks; right in there somewhere”- Dominick Cobb, Inception

Az identitáskrízis egyik súlyosbító oka egy rögeszme vagy hazugság, ami a főhőst megszállottá teszi.

    Leonard Shelby esetében ez a hazugság a saját élethazugsága, aki azért, hogy boldoggá tegye magát ragaszkodik ahhoz a szerepjátékhoz, hogy saját feleségének gyilkosait kutatva magánnyomozást folytat.
    Angier képtelen elfogadni, hogy Borden dublőrt használ. Mestere Cutter és asszisztensnője hiába próbálja meggyőzni arról, hogy Bordennek van egy képmása Robert meg van győződve arról, hogy az egész mutatvány bonyolultabb.
    Dominick és Mallorie emlékeiket felhasználva saját világot hoznak létre azonban ez hozzájárul ahhoz, hogy képtelenek felismerni mi az álom és válóság közötti különbség. Cobb kénytelen elültetni Malban azt a gondolatot, hogy a világ amiben él valótlan és ha megöli magát felébred. Ez egy végzetes lépésnek bizonyul, ugyanis a gondolat eluralkodik felesége pszichéjén. Mal képe Cobb tudatába szintén egyfajta rögeszmeként ivódik be, ami a főhős számonkérő bűntudatát reprezentálja.
Az Interstellarban a rögeszmék sokszor az emberi intelligencia önmagába vetett tévedhetetlenségében nyilvánulnak meg. Brand professzor megvan győződve arról, hogy ha ő nem tudja megoldani a gravitációs egyenletet akkor senki. Dr. Mann az expedíció vezetője szintén megvan győződve saját kiválasztottságában. Cooper biztos abban, hogy Brand döntéshozatalát érzelmei befolyásolják, ahogy fia Tom is makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy családját a farmon tartsa egészségügyi problémáikat figyelmen kívül hagyva. Visszatérő motívum, hogy az emberi zsenialitás képes reményt adni az emberiség számára, de a saját tévedhetetlenségünkben való hit el is tudja azt venni.

Nolan történeteiben a meggyőződések mindig intő példaként szolgálnak arra, hogy a valóság sokkal komplexebb annál, mint amit feltudunk fogni belőle.

Megszállottság és önbeteljesítő jóslatok:

They come to be woken up. The dream has become their reality. Who are you to say otherwise, son?- anonymous character, Inception

A rögeszme előbb vagy utóbb oly mértékben leuralja a főszereplőket, hogy az egyre inkább megszállottságot idéz elő. Azáltal, hogy megszállottan hisznek valóságukban, gyakran azokat valósággá is váltják.

Leonard saját magát indítja el azon a nyomozáson, ami végül Teddy halálához vezet. Ezzel pedig megöli azt az utolsó embert is, aki múltbeli tragédiájára emlékeztethetné.
Angier felesége halála után megszállott módon igyekszik tönkretenni riválisát miközben morálisan egyre megkérdőjelezhetőbb döntéseket hoz. Oly megszállottan keresi Borden titkát, hogy eljut Teslához, aki valóban létrehozza azt a gépet, amivel igazi varázslatot lehet végrehajtani.
Cobb számára az álomvilág valósága később a fizikai világ valóságává válik. Mindenhol menekülnie kell az őt üldöző cégektől akárcsak az álomban a tudat védekezési mechanizmusaitól.
Míg az Interstellarban a főhős jövőbeli énje az, aki a múltat manipulálva igyekszik megmenteni az emberiséget.

Megváltozott időérzék és az identitáskrízis:

“I don't want to wake up in the morning, thinking she's still here. I lie here not knowing... how long I've been alone. So how... how can I heal? How am I supposed to heal if I can't... feel time?”- Leonard Shelby,Memento

   Az identitáskrízis, a rögeszmék és megszállottság eljuttatják a karaktereket az énelidegenedettség útján. Melynek első jelei az időérzék elvesztésében jelentkeznek.

Shelby szerelmének a halálához elsősorban az vezetett, hogy Leonard teljesen elveszítette az időérzékét, később a történet folyamán többször tapasztaljuk, hogy Leonardnek fogalma sincs arról, hogy a folyamatok milyen irányba haladnak.
Angier megszállottsága akkor teljesedik ki, amikor hosszú időre elutazik Coloradoba, hogy felkeresse Teslát. Bár a történet explicit módon nem tárja fel pontosan mennyi időt töltött Amerikában Borden elégedettsége mégis árulkodó.
Cobb és Mal valóságvesztésének egyik jele, hogy elég időt töltöttek álmukban ahhoz, hogy egy egész várost felépítsenek emlékeikből.
Cooper és Murph közötti kapcsolat akkor szakad meg, amikor a pilóta több órát tölt el egy fekete lyuk melletti bolygón, ami alatt a Földön 23 év telik el. A rendező gyakran rámutat arra, hogy az idő a legfontosabb erőforrás az ember életében. 

 Emlékezet torzulás és elidegenedettség:

"Memories can be distorted. They're just an interpretation, they're not a record, and they're irrelevant if you have the facts."-Leonard Shelby, Memento

Az énelidegenedettség másik tünete az emlékezet torzulás.
Shelby többször újraértelmezi mindazokat a jegyzeteket, melyeket egyszer már felírt magának egy másik kontextusban.
Borden elfelejti milyen kötést használt Julia halálánál. Angier és Borden később mindketten naplóval manipulálják egymást.
Cobb nem emlékszik a gyerekei arcára ugyanakkor Mallorie mint számonkérő, bosszúszomjas emlékkép jelenik meg álmaiban nem pedig, mint szerető feleség.
Cooper számára a Földről érkezett videók működnek emlékként, később kiderül, hogy a gyerekkori szellem aki Murph emlékeiben él valójában saját maga volt.

Önelidegenedettség:

- You married her. You had a child with her.
 -Yes. Part of me did. But the other part... the other part didn't. The part that found you, the part that's sitting here right now-Alfred Broden, The Prestige.

    Az identitáskrízisiük során a főhősök átesnek az önelidegenedettség különböző szakaszain.
Leonard Shelby memóriazavara eleinte csak arra utal, hogy nem emlékszik arra, amit másoknak mondott, később kiderül, hogy a saját élethazugságaira sem emlékszik, ahogy arra sem, hogy a Sammy Jenkinsszel történtek valójában vele estek meg. A visszafele folyó történet végééig úgy tűnik, Leonardöt rászedték arra, hogy egy ártatlant gyilkoljon le, azonban a lezárásnál megtudjuk, hogy valójában saját magát indította el azon az úton, ami Teddy meggyilkolásához vezetett. Ezt az eseményt pedig úgy is értelmezhetjük, hogy a főhős végig arra törekszik, hogy szakítson múlbeli énjével. 
    Angier és Borden kettős személyazonosságot használnak. Borden ikertestvérével egymást felcserélve ugyanazt a személyt alakítják, emiatt cselekedeteik sokszor nem konzisztensek egymással. A Hugh Jackman által alakított bűvész megszállottságában eljut arra a szintre, hogy kíméletlenül képes saját hasonmásaival is végezni a sikeres trükk végrehajtása érdekében.
Az Eredetben az önelidegenedettség az álomvilág és a valóság konfliktusán keresztül testesül meg. Mallorie a gyermekeit is csupán projekciónak véli, később öngyilkosságba vezeti a tudat, hogy a valósága hamis. Cobb küldetése is arról szól, hogy a Cillian Murphy által alakított üzletember identitásformáló emlékeit megmásítsák ezzel alapjaiban változtassák meg a személyiségét, hogy olyan üzleti döntéseket hozzon, amely riválisának Saitonak kedveznek.
A  Csillagok közöttben Cooper a múltbeli önmagával kénytelen konfrontálódni, amiért az expedíció kedvéért elhagyta a családját.

Áldozathozatal és a szeretett nő újra megtalálása:

„Newton's third law ...the only way humans have ever figured out of getting somewhere is to leave something behind." –TARS, Interstellar

   Az identitáskrízis és az önelidegenedettségből egy új identitás megszületéséhez áldozathozatalra van szüksége a kulcsfiguráknak.
Leonard a saját múltjáról alkotott emlékeit áldozza fel és a cselekmény is azon vezet végig hogyan szabadul meg attól az utolsó személytől, aki a múltjára emlékeztette. Bár a történet nem tér ki arra mi fog történni Leonarddel Teddy meggyilkolása után, a Nolan-i karakterív mintája azt súgja, hogy a Natalie-vel kialakított kapcsolata szintén tekinthető egy új szövetségnek, amely Catherine helyébe lép.
 A madarakkal előadott mutatványban szimbolikus formában láthatjuk, hogy egy jó trükkhöz áldozathozatalra van szükség. Ha az identitáskrízist feloldását tekintjük a trükknek, akkor az identitáskrízis feloldásához is fel kell adnunk énünk egy szeletét. Angier-t riválisa többször megvádolja, hogy képtelen az áldozathozatalra. A nézők viszont láthatják, hogy Robert személyiségfejlődése során először a saját asszisztensnőjét áldozza fel, hogy Borden titkait kileshesse, később saját klónjait is vízbefojtja és végül, hogy Bordennel leszámolhasson az Angier alteregót is megsemmisíti, hogy Lord Caldlowá válhasson, aki valójában mindig is volt. Érdekes mód Caldlow-t látszólag egyáltalán nem érdekli Borden trükkje, sőt még azt is elismeri, hogy kettejük között mindig is ő volt a jobb bűvész, ami teljesen ellentétes addigi viselkedésével.

Borden és Fallon tökéletesen kiegészítették egymást így az ő életükbe maga a szeretett nő nem fért bele, akit mindketten elveszítettek egészen, addig míg kettejük közül az ambíciózusabb testvért Freddy-t ki nem végezték riválisuk mesterkedésének köszönhetően. Ezen a ponton nyílt meg Aflred számára a lehetőség, hogy lányával közös életet folytathasson akit riválisa is megakart szerezni magának.
De, hogy  miért épp Borden az, aki elnyeri a szeretett nőt jutalmát, ahhoz érteni kell a szereplők szimbolikus kapcsolatát.
   Angier és Borden maguk is tekinthetők ikreknek egymás ellentétes alteregóinak, akik akárcsak a madarak saját megszállottságuk ketrecében raboskodnak. Angier gazdag családból származik és elsősorban a közönség szeretetéért tart előadásokat, az ikrek szegény körülmények között nőttek fel és elsősorban a szegénységből szeretnének kikerülni. Angier míg kíváló showman, addig Borden jobb szakember ha az ismertségük szerencsésebben alakult volna akár ki is egészíthették volna egymás gyengeségeit. A Scarlett Johansson által játszott Wensbcombe kisasszony mindkettejük asszisztensnője volt és mindkettejükkel romantikus viszonyt ápolt, de míg Angier maga utasított el, Freddy-t Olivia hagyta ott. Angier láthatóan folyamatos konfliktusban van saját képmásaival, akiket a tökéletes trükkért cserébe hajlandó feláldozni, addig a Borden-ikrek teljes egyetértésben osztoznak szerepeiken.  A történet végén mindkettejük elpusztul, de Alfrednek esélye nyílik a lányával egy új mindaddiginál teljesebb életre, melyet nem árnyékol be a szakmai megszállottság.

Metaforikusan Borden testesíti meg azt az embert, aki a belső ellentéteit képes kibékíteni egymással és képes integrálni személyiségének különböző aspektusait, a hozzá tartozó labda melyet partnereinek ad a felek közötti dialógust szimbolizálja. Angier erre képtelen és minden ezzel kapcsolatos problémára szó szerint lefojtással válaszol. Így Borden az, aki a reményt, jövőt, életet szimbolizáló nőt végül megmenti riválisa nárcisztikus természetétől.

Cobb áldozata Mallorie elengedésében nyilvánul meg, aki nem csak a bűntudatát, de az álomvilág realitását is jelképezi. Ahogy az ébresztő dal a Non, je ne regrette rien is arra utal, hogy Cobb számára a bűntudat elengedése jelenti az álomvilágból való hazatérést a családjához.

Cooper a lányával együtt el nem töltött közös időt áldozza fel Brandért és az emberiségért. A pilóta végül visszatér Murph halálos ágyához, de a jövője már Ameliához vezet.

Nolan-féle filmnyelv célja:

The secret impresses no one. The trick you use it for is everything.-Alfred Borden

A Nolan-i filmnyelv legfőbb célja, hogy kitágítsa valóságról alkotott képünket. A szubjektív nézőpontok váltakozásával a befogadó is megkérdőjelezze a realitást. A nem lineáris struktúra arra kényszeríti a közönséget, hogy folyamatosan újraértékelje az addig látottakat, a karakterek felett hozott morális értékítéletét, azonosulását, egyes jelenetek, tárgyak, mondatok jelentőségét.  Különböző nézőpontokból ugyanazon figurák egyszerre tűnnek szerethetőnek és megvetendőnek. A rendező többször rámutat a történeteiben, hogy hitünk meghatározza a valóságunkat és a jelenünkre épp úgy hathat a jövőnk, mint a múltunk.

Mágikus szimmetria:

“I've been fascinated by dreams my whole life, since I was a kid, and I think the relationship between movies and dreams is something that's always interested me.”- Christopher Nolan

Ami viszont igazán különlegessé teszi a Nolan filmeket az az, ahogyan a történetek különböző rétegei szimmetrikusan illeszkednek egymásra. A film műfaja, a cselekmények sorrendisége, a tárgyak, mondatok mind összhangban fűződnek nem csak a főhősök problémáival és karakterfejlődésével, de ahogy a néző átéli a látottakat. A szimbólumok fraktálszerűen kapcsolódnak egymáshoz és már azelőtt elmondják a film történetét, hogy a legfontosabb csavarokra fény derülne.

Leonard Shelby detektívtörténete során a nem lineáris történetmesélés lehetővé teszi, hogy a befogadó ugyanolyan állapotban érezze magát, mint a főhős. Nem tudja, hogy éppen milyen jelenetnek melyik pontján tart, merre tartanak a folyamatok, ki használ kit. A polaroid képek, tetoválások és Sammy Jenkins története egységes kompozíciót alkotnak.

A Tökéletes trükk során a közönség szintén úgy érezheti, mintha egy bűvész előadását látná. Angier oly megszállottan kutatja Borden titkát és oly határozottan utasítja el Cutter egyszerű magyaráztat miszerint riválisa hasonmást használ, hogy a néző is elhiszi, hogy többről van szó. Hiába keressük mi Borden titka nem találjuk, mert Borden igazi trükkjét nem a színpadon, hanem a magánéletében mutatja be. Míg Angier az igazi varázslatot mutatja be úgy, mint egy bűvésztrükk. Ahogy Angier és Borden is egymás tükörképei rivalizálásuk során a néző is kettészakítva érzi magát, hol az egyik, hol a másik főszereplővel képes az azonosulásra miközben a cselekményt egyszerre mesélik el a madarak, feleségek, hasonmások sorsa.
Az Inception fő kérdése, hogy vajon megtudjuk-e különböztetni az álmot a valóságtól. A két végű totem egyszerre jelképezi a két valóság realitását, ahogy Ariadne is álmában két egymással fejjel lefelé létező világot hoz létre. A lezárásánál maga a néző is megkérdőjelezi, hogy a happy end valóságos-e.  

A Csillagok Között a téridőről alkotott elképzeléseinket teszi próbára. Egy bolygón töltött felesleges óra máshol évtizedeket jelent. A karaktereket szétválasztó időre egyszerre utal Murphnél hagyott törött óra, a szétrobbanó forgó űrhajó, illetve maga a fekete lyuk. Ahogy a gyermek és szülőt összekötő emlékek fontossága már azelőtt szóba kerül, hogy kiderülne Murph szelleme mindvégig az Apja volt.

Összegzés:

Nolan több szinten meséli el ugyanazt a történetet épp ezért filmjei többszörnézős pszichológiai túrák, melyek az ember tudattalanjába vezetnek. Karakterein keresztül belső és külső valóságunk legnagyobb dilemmáit élhetjük át.
Ezért nem csak a kritikusok, de a nagyközönség is értékelni tudja alkotásait.
Mindezt leírva elmondható, hogy bár az Oppenheimer egy életrajzi feldolgozás lesz, nem valószínű, hogy pusztán a tudós életének valósághű ábrázolása a célja. Sokkal inkább gondolom úgy, hogy a tudós élete csupán apropót fog biztosítani azoknak az emberi kérdések feszegetésére melyek univerzálisak.