A klasszikus Pókember-trilógia sikere után méltán várt esemény volt Sam Raimi visszatérése a képregényfilmekhez. Az MCU amely eddig is előszeretettel ugrált a zsanrák között most a horror műfajában készítette el a maga szuperhősös feldolgozását. Ami nem kis kihívásnak bizonyult egy olyan franchise számára amely ragaszkodik PG-13 besoroláshoz.

Cselekmény:

A történet rögtön egy rémálommal nyit, melyben Strange és különleges képességű védence menekülnek egy őket üldöző szörny elől mikor Strange belátja, hogy a menekülés hiábavaló saját maga próbálja elvenni tanítványa képességeit mondván, hogy azok nem kerülhetnek rossz kezekbe. A fiatal lányt megdöbbenti védelmezője árulása hiszen ez a halálát jelentené, de az erőelvszívást megzavarja a démon és halálos sebet ejt a varázslón. Az események forgatagában a lány halálfélelmében eleresztett sikolya meghasítja a teret melyen keresztül sikerül elmenekülnie. Ezen a ponton ébred fel Strange verejtékben úszva akinek aznap van jelenése egykori szerelme esküvőjén. A ceremónián összefut egykori kollegájával dr. West-tel aki szemrehányóan megjegyzi, hogy míg el volt csettintve elveszítette két macskáját és a bátyját nyugtalan éjszakáin azon tűnődik, hogy „vajon ennek tényleg így kellett-e történnie?”  Majd csipősen hozzáteszi, hogy bár Strange a legjobb sebész és a legjobb szuperhős mégsem lett övé a hercegnő. A menyegző lezártával a doktor tompán iszogat magában a bárpultnál, melyet Christine is felkeres egy italra, megragadva az alkalmat nehéz szívvel közli, hogy sajnálja, hogy elhanyagolta a kettejük kapcsolatát de áldozatokat kellett hoznia, hogy megtudja őt védeni. Egykori szerelme a mentegetőzésre csak annyit felel, hogy mindig az ő kezében kellett, hogy legyen a kés amiért tisztelte, de nem szerette.

Hamarosan hangzavar támad a belváros felől egy szörny bukkant fel, aki pontosan azt a lányt üldözte akit a varázsló az álmában látott. Strange a helyszínre érkező Wonggal együtt közös erővel elpusztítják a betolakodót aztán kifaggatják a kísérteties lányt, akiről kiderül, hogy a neve America Chavez és a különleges képessége, hogy képes egyik univerzumból a másikba utazni később az is kiderül, hogy amit Strange látott álmában az valójában nem álom volt hanem egy valós esemény egy másik univerzumban. Ennek bizonyítékául America bemutatja a másik Strange holttestét, amely szintén átkerült a lány menekülése közben.  Wongék boszorkányság nyomaira bukkannak a tetemen ezért Wanda Maximoffhoz fordulnak segítségért, akiről rövidesen kiderül, hogy előszeretettel forgatja a sötét mágia kódexét a Darkholdot és segítségével magasabb szintre emelte képességeit. Stephen hiába figyelmezteti, hogy a könyvnek megrontó ereje van a boszorkány már elhatározta, hogy felkeresi más univerzumban élő gyermekeit. Wanda álmok útján képes más világokkal felvenni a kapcsolatot, fizikailag mégse képes egyikből átlépni a másikba ezért szörnyeket hozott létre, hogy elrabolják Chavez-t aki rendelkezik ezzel a képességgel. Strange hiába győzködi, hogy a gyermekei nem valóságosak és azokat mágia segítségével hozta létre a boszorkány nem enged és a tudtára adja, hogy minden univerzumban vannak gyermekei és szeretne velük lenni még akkor is ha ez azt jelenti hogy az ottani énjét félre kell állítania. Wanda ultimátumot ad Strangenek vagy önként átadja Americát vagy maga megy el a Kamar-Tajban őrzött lányért, de akkor már nem Wanda Maximoffal lesz dolguk hanem a Skarlát Boszorkánnyal.

Wong és a többi varázsló összerezzenek a Skarlát Boszorkány nevének hallatára és a testvériség közös erővel bebástyázza a szentélyt, de a boszorkány számára sem Strange sem a varázslók testvérisége nem jelent kihívást így az utolsó pillanatban Chavez Strange-dzsel együtt egy másik univerzumba repül. Wandát azonban ez sem állítja meg, álomjárás technikájával megszállja az ottani énjét és szörnyű pusztításba kezd a lányért folytatott küzdelemben, többek között brutális módon legyilkolja az ottani szupercsapatot az Illuminatit. A boszorkány végül sikerrel jár és visszajuttatja saját valóságába Americát ,hogy elvegye tőle erejét.

Strange aki a másik univerzumban ragadt, szintén sötét mágiához fordul és álomjárással megszállja a történet elején bebetonozott halott alteregójának a testét, hogy védence segítségére keljen. Wanda azonban legyőzhetetlen. Wong kétségbeesésében arra kéri Strange-t, hogy vegye el Chavez erejét aki ezúttál ellenáll a kísértésnek és inkább egy jókora lelkifröccsel kínálja meg és arra bíztatja Chavez-t, hogy maga szálljon szembe a Skarlát Boszorkánnyal. Mikor America belátja, hogy képtelen legyőzni Wandát teljesíti kívánságát és eljuttatja gyerekeihez, akik viszont rémülettel fogadják mikor az megtámadja eredeti anyjukat. A gyerekek elutasítására nem számító Scarlet Witch ekkor szembesül saját őrületével és visszatér saját univerzumába, hogy elpusztítsa a sötét mágia forrásául szolgáló Darkholdot és annak kastélyát melynek romjai maga alá temetik. Az epilógusban Wong és Strange újraépítik Kamar-Taj templomát ahol America Chavez tanítványnak szegődik.

Karakterek:

Wong aki kezdetekben csupán a humoros közjátékokért felelt mostanra oly annyira kinőtte magát, hogy népszerűségben jó pár saját filmes szuperhőst lepipál. Nem érdemtelenül ugyanis annak ellenére, hogy közel sincs birtokában olyan képességeknek, mint kollegája mégis rendelkezik azokkal a személyiségjegyekkel, amelyek alkalmassá teszik a legfőbb varázsló pozíciójának betöltésére.

America Chavez itt nem több plot devicenál, aranyos-kedves lány akinek a halála sem az első sem az utolsó percben nem jelentett volna különösebb megrázkódtatást annyira kidolgozatlan figura. Az eleve túlzsúfolt történet miatt azonban ez nem zavaró.

Wanda Maximoff „cselekményeszközsége” viszont már problematikus. Itt van egy átélhető hősnő aki az MCU egyik legkomplexebb és legtragikusabb figurájaként táncolt a jó és rossz között húzódó vékony kötélen és most belökték a szakadékba. A Skarlát Boszorkány személye testesíti meg azt a leküzdhetetlennek tűnő gonosz erőt, akit a hősöknek le kell győzniük és aki elleni küzdelmük során valamire rájönnek saját magukkal kapcsolatban. Wanda  mániákus ámokfutása szolgáltatja a legtöbb horrorelemet ugyanakkor jellembeli pálfordulására eléggé banális magyarázatot kapunk a Darkhold akárcsak Sauron gyűrűje megrontja annak használóját, csak míg Tolkien világában a gyűrű és a körülötte lévő mitológia szépen ki van dolgozva addig az MCU-nál erre nem fektettek nagy hangsúlyt. Bár, a hasonlat némileg pontatlan, ugyanis míg Tolkien elsősorban a Nibelung-énekből és a Volsunga-sagából merített, addig a Darkholdot H.P. Lovecraft Necronomiconja ihlette, amire egyébként az Evil Deadben is van hivatkozás. Ebből pedig az következik, hogy nem kizárt, hogy a jövőben feldolgozásra kerül a Cthulhu-mítosz Marvel változata, amely lényegében arról szól, hogy az ősidőkben gonosz Istenek uralkodtak a Földön akik különböző okokból nyugovóra tértek vagy elhagyták a világunkat és egyszer visszatérni készülnek épp egy ilyen istennek Chthonnak a könyve a Darkhold, aki azon keresztül lép kapcsolatba a Földdel. Már a Shang-Chiből is ízelítőt kaphattunk olyan Marvel-démonból, amely illúziók útján manipulálja az áldozatait ennek lehet egy hatalmasabb változata Chthon. Akárhogy is legyen ha a Marvelnak van is nagyobb terve ebből nagyon keveset villantott meg. Bár a Skarlát Boszorkány bukása a film végére totális nagy biztonsággal kijelenthetünk, hogy Elizabeth Olsen és Wanda Maximoff útja az MCU-nál folytatódni fog.

A film lélektani drámáját a címadó karakter szállítja. A doktor többször szembesül azzal, hogy akárcsak az alternatív énjei ő is hajlamos a legdrasztikusabb megoldásokhoz nyúlni ha a szükség úgy kívánja. Egy másik énjével folytatott beszélgetése során, kiderül hogy a húga vízbefulladt és ő nem tudta megmenteni. Ezzel pedig hozzájutunk Strange személyiségrajzának egyik legfontosabb részletéhez. Gyerekkori feldolgozatlan traumája és a tehetetlenség érzete, miközben végignézte húga halálát hozzájárult ahhoz, hogy az orvosi pályát válassza hivatásul és életeket mentsen. Strange perfektcionistaként élt munkájának. Szuperhősként szintén fontos számára, hogy életeket mentsen ennek érdekében pedig bármit és bárkit beleértve saját magát is képes feláldozni. Azonban ez az áldozathozatal nem önzetlenségéből fakad, hanem az irányításhoz való görcsös ragaszkodásából mely mögött gyerekkori megrázkódtatása áll. Strange inkább a legextrémebb megoldásokat választja csak, hogy elkerülje annak a tehetetlenségnek az érzését melyet egykor húga halálakor tapasztalt. A Tilda Swinton által játszott Ancient One-nal folytatott utolsó beszélgetésük során a legfelsőbb varázsló megemlíti, hogy Strange fél a kudarctól, aki azt válaszolja ez tette őt nagy orvossá, de mestere úgy véli hogy pontosan a kudarctól való félelem az ami megakadályozza a nagyság elérésében. Stephen tanulva a hibájából a történet végére America Chavezre bízza a Skarlát boszorkánnyal vívott harcot és ezzel sikerül megmentenie a lány életét.

 A főhős és Christine közötti szerelmi konfliktus már közel sem lett ennyire elegánsan megoldva. A 2016-os bemutatkozó moziban inkább Christine részéről tűnik egyoldalúnak a szerelmük melynek legfőbb akadálya a főhős nárcizmusa. Az őrület multiverzumában ezt az akadályt inkább Strange szuperhős mivolta jelenti. Akaratlanul is felmerül a kérdés: Vajon Strange tényleg szerelmes a nőbe vagy csupán most, hogy elérhetetlenné vált lett igazán érdekes a tiltott fa gyümölcse? Tekintsük ezt filmek közötti inkonzisztenciának, melyektől amúgy sem mentesek az MCU alkotások, de a hősnő most sem kapott igazi személyiséget. Dr. Palmer fontos a nézőnek, mert Strangenek fontos. Nagy kár, mert Rachel McAdamset egy kifejezetten jó színésznőnek tartom, aki ebben az alakításában is megcsillantotta, hogy akár jobban is kihasználhatnák a képességeit.

Sam Raimi sajátosságai:

Sam Raimi szállítja a tőle megszokott védjegyeket. A Skarlát Boszorkány terminátorként henteli az ellenfeleit, felélednek a zombik és az átkozott szellemek. Természetesen Bruce Campbell is felbukkan egy cameo erejéig.  A groteszk humor kedvelői örömüket lelhetik jó pár jelenetben. Bár Magyarországon 16-os karikával került forgalomba, külföldön például az Egyesült Királyságban 12A korhatáros besorolást kapott a mozi, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy a horrorelemek nem a sérülésekre, vérre vannak kihegyezve inkább karikaturisztikus ábrázolást kaptak. A rendező gyakran kikacsint a nézőre egy poén erejéig így az összhatás sokszor inkább humoros, mint félelmetes.

Egy-két hasonlóság felfedezhető a Raimi rendezte Pókember-trilógiával: egy jóra való főgonosz ámokfutásba kezd, majd a történet végén ráeszmél pusztító magatartására és igyekszik valamit helyrehozni az addigi hibáiból. Gonosz alteregók megjelenése, megszállottság. Egy komplikált szerelem melynek útjában a szuperhősökre jellemző életmód áll. Azonban újra ellehet mondani, hogy megint kijött egy olyan Marvel film, mely csupán addig merült el a karaktereiben, ami épp elegendő anyagot adott a film lezárásául szolgáló morális tanulsághoz. Ezeket az alkotásokat a széles közönségnek szánt blockbuster jelleg határolja be. A túlzsúfolt cselekmény, az erőltetett cameo és sztárparádé és akcióközpontúság miatt minden egyes darab a karakterdrámával és a dialógusokkal spórol, ami a 30. MCU filmhez közeledve könnyen unalmassá válhat a rajongók számára, de ez különösen bosszantó egy olyan alkotásnál mely akár egy remekmű is lehetett volna.
  

A mozi csúcspontja: Strange varázsköpenyt csinál az átkozottak lelkéből

A mozi mélypontja: kínos ismerkedés a pizzériában, néhány erőltetett poénnal

 Összegzés:

Mint a fekete humor kedvelője talán elfogult vagyok, de számomra ez volt a legjobb MCU mozi az Endgame óta. Raiminek nem volt könnyű dolga horrort készíteni egy olyan franchise számára, amely híres arról, hogy számos alkalommal visszahozta a karaktereit a halálból és 10-12 éves fiatalok is a célközönség részét képzik, mindemellett meg kellett felelnie bizonyos MCU-s védjegyeknek is. Az eredmény mégis egy rendkívül szórakoztató alkotás lett, mely a főhősöket egy új, sötétebb szerepkörben mutatta be.

Értékelés: 8/10